Az imádság hegye
Újabb gondolatok, aktuális atyánktól.
Hogyan imádkozzunk? Jól imádkozni a legnehezebb dolog! Sokszór évekbe tellik, mire megtanulunk jól imádkozni. Kezdjük egy kis leegyszerűsített földrajzzal. Egy hegy alján a lombos erdő helyezkedik el, amit felfelé menet a sötét fenyves vált. Mihelyst kiérünk a fenyvesből, a tüskés bokrosba kerülünk. Még följebb megszűnik a növényzet, csak a köves, sziklás talaj van, mígnem felérünk a kopár csúcsra.
Ez az imádságunk útja.
Amíg csak a "lombos erdőben barangolunk" imáinkkal, addig el-el kalandozunk fejben. Tele vagyunk hangokkal, zajjal, a külvilág zajával. Mint ahogy a lombos erdőben is el kalandozik a tekintetünk, figyelmünk egy szép virág, fa, gomba láttán, vagy madarak éneke, állatok nesze hallatán. Az eféle imádság felületes. Sokszór be sem fejezzük igazán, mert elterelődik a figyelmünk általunk fontosabbnak hitt dolgokhoz. De ha kitartóak vagyunk és le tudjuk küzdeni a külvilági ingereket, akkor eljutunk a sötét fenyvesbe. Ez már félelmetesebb hely, hiszen sötétebb, csendesebb, mélyebb, de közelebb Istenhez. Ha az imánkban már el tudunk csendesedni, meglátjuk lelkünk sötétségét is és ez félelemmel tölthet el. Ugyanakkor ez kell ahhoz, hogy hibáinkat felismerjük és imádkozhassunk a megbocsátásért és a segítségért. Mikor végre kijutunk a fenyvesből, gondolhatnánk, hogy ha látjuk az eget, nincs mitől tartanunk, hiszen lelkünk bugyraiba is beleláttunk. De ott vannak azok a fránya tüskés bokrok, amibe állandóan beleakadunk és sebet ejt. Az élet tüskéi. A bántások, sértések, amiket ellenünk tettek. Ha végig akarunk szaladni, tudomást nem véve a bokrokról, sebek szakadnak fel és fáj. Az imádságunk ezen részénél jött el az idő, hogy visszavegyünk az EGO-ból. Félre tenni a sértődést, tudjunk megbocsátani, megérteni a másikat és imádkozni azért, aki rosszat tett velünk. Fontos! Ne csak megbocsátani tudjunk, hanem felejteni is. A "megbocsátok, de nem felejtek" nem jó, mert az a "nem felejtek", na az a tüske! Ez után jön a köves-sziklás rész. Gondolhatnánk, hogy ha itt már nincsenek madárhangok,gombák, virágok, se sötétség, sem pedig tüskék, akkor túl vagyunk mindenen. De nem így van! Itt lankadhat a figyelem és ezen a köves talajon nagyon könnyű megbotlani és elesni, esetleg visszagurulni. Ne gondoljuk, hogy ha már így tudunk imádkozni, akkor a kísértések elkerülnek, illetve, hogy könnyen legyőzhetőek. Persze már sokkal könnyebb, mint korábban, de ne feledjük, hogy a Sátán a gyengeségeinken keresztül támad. Ahhoz, hogy ezt az utat bejárjuk és feljussunk a csúcsra Istenhez, csak Jézussal tudjuk megtenni. Jézus sem "csak" felküldte a tanítványokat a hegyre imádkozni, hanem együtt ment velük!
Végig gondolva az imádság hegyét, én igencsak a lombos erdőt járom még, néha betévedve a sötét fenyvesbe, ahonnan csak látom a tüskés bokros részt, bár, mintha nagy ritkán be-be tenném a nagylábujjammat oda is.
Te hol tartasz az imádság hegyén?