A lemondás ajándéka

Egy nagyon egyszerű történet ismét bizonyította, hogy ha őszintén lemondunk valamiről, azt bőségesen kapjuk vissza és táplálkozhatunk belőle lelkileg.

Ajánlásokon kersztűl el szoktam vállalni kisebb bútorfelújítást. Nemrégiben egy hintaszéket kaptam ez okból. Átcsiszoltam és színezett lakkal átkentem kétszer. Nem volt nagy munka, talán, ha volt benne 2 munkaóra és egy kevés anyagköltség. Mikor vittem vissza a gazdájának (500 m-re laknak), azon gondolkodtam, hogy mennyit is kérjek ezért a munkáért?! Először háromezer forintra gondoltam, hiszen tényleg nem volt nagy munka, de aztán eszembe jutott, hogy mindig azt mondják viccesen, hogy nem leszek ebből milliomos, mert alulárazom a munkámat. Átgondoltam és lesz, ami lesz alapon elkérek négyezret, maximum ha sokalja, megmagyarázom, hogy babra munka volt stb...                                                                                             Mikor átadtam a széket és elhangzott a "És mennyivel tartozom?" kérdés, a lemondás érzése kerített hatalmába. "Nem attól a plusz ezer forinttól leszel gazdagabb.Miért akarod esetleg a renomédat eljátszani?....stb" mondatok és érzések suhantak át a fejemen, a másodperc töredéke alatt. "Háromezret kérek szépen!" Hangzott a válaszom. Térült fordult az ember és a "A házhozszállításért." tőmondat kíséretében markomba nyomott egy ötezrest. Megköszöntem szépen, váltottunk pár szót és hazaindúltam. Akkor kezdtem elgondolkodni ezen. De mire felfogtam volna a lényegét, akkor jött az egész történet kiteljesedése. Sógórnőm nagyfia jött szembe az út szélén gyalogolva (egymás mellett lakunk). Lehúztam az ablakot és megkérdeztm hova megy, mert akkor elviszem. Örült neki, mert késésben volt, de így odaért időben. Hazafelé nagy öröm töltött el. Megértettem a röpke fél óra üzenetét. Átéltem a lemondással járó jutalmat és az örömszerzés érzését is, hogy nem csak kapni jó, hanem adni is.

Most, Advent időszakában ez kiemelkedően leleket építő tapasztalat volt.  Köszönöm Uram!