Üdvözöllek!

Megpróbálom ezen az oldalon bemutatni, hogy miképpen élem meg azt a hitet és annak csodáit, ami immáron több, mint tíz éve kísér minden nap.

Tapasztalatom szerint ez egy mindenkit foglalkoztató témakör. Az Istenbe vetett hit kérdése mindig foglalkoztatta az embert. A témához vagy azért szólnak, mert hisznek, vagy mert nem hisznek.

Tisztában vagyok azzal, hogy az emberek többségéből a hit, vallás, Isten... szavak, kétkedést váltanak ki. Éppen ezért  nem téríteni akarok, se nem bizonyítani , magyarázni vala(m)kinek a létezését, csak a megélt személyes tapasztalataimat elmesélni.


Ha úgy tetszik, az élet nagy kérdéseire keresem a választ a keresztényi hit oldaláról is nézve, mindezt úgy, hogy élem a hétköznapi ember életét és közben időről-időre tapasztalom a hétköznapi csodákat. 

Egy hétköznapi csoda!


 

RÓLAM

Mindenki keres valamit az életében. Sokan az anyagiakban keresik a megoldást, mások az emberi kapcsolatokban. Valami kézzel fogható, visszaigazolt dolgot akarunk arra, hogy jól, helyesen csináljuk azt, amit. Mégis ismerünk boldogtalan, öngyilkos, vagy börtönben ülő gazdag embert. Egész életében a családjáért éjjel-nappal dolgozó családfőt, aki megbetegszik 40-50 évesen és meghal. Vagy tele kapcsolatokkal és ismerősökkel, de egyedülálló, boldogtalan, esetleg alkoholista embert.

Miért van ez? A legtöbb ember életében van valami "bibi".

Az én történetem is egy a sok közül és sokan tudnának azonosulni vele, hiszen sokan ugyanabban a cipőben járnak, jártak, mint én.

Elvált szülők gyereke voltam, nevelőapámmal nem jöttem ki jól az alkoholizmusa miatt. Persze közben tönkretette édesanyámat. Balhé, balhé hátán. Alig jöttünk ki a kamaszkorból öcsémmel, mikor édesanyám szíve felmondta a szolgálatot 47 évesen. A sok idegeskedés, sírás, veszekedés, cigi-kávé és a rendszertelen táplálkozás hatásai elérték a szervezete tűrőképességét. Hamar fel kellet nőnünk. Nem voltunk azok a szerencsés fiatalok, akik huszon-harminc évesen is elvegetálhattak a szülői házban vagy a szülők támogatásával élvezhették az önálló életet, míg családot nem alapítanak.

Ilyen előélettel megfogadtam, hogy nekem nagy, szeretetteljes családom lesz és soha nem hagyom, hogy tönkremenjen. Ehhez képest a nagy akarásomban, rengeteg ferde éjszaka és ezek miatt, kritikus munkahelyi állapot jellemezte az életemet. Rosszul választottam párt és a gyorsan jött gyermekáldás sem hozott nyugodt családi életet. Hamarosan szakítás lett a vége, sok lelki fájdalommal mindenki részéről.  Aránylag nyugodt két év következett, de mindig kerestem az életem értelmét. Éreztem, hogy nekem többet szánt a sors, de azt már nem, hogy ezért tennem is kellene valamit. Így utólag visszanézve már tudom, hogy ha mi nem is teszünk az életünk jobbátételéért, a jó Isten akkor is megpróbál gondoskodni rólunk. MINDENKIRŐL!!! Csak a jeleket észre kell venni és helyesen kell döntenünk, reagálnunk. Mindenkinek a megfelelő utat szánja, de mi emberek mindig, mindent saját magunk akarunk megoldani.

Kanyargós életemet "véletlenűl" egy olyan helyre vitte, ahol megismertem mostani feleségemet. Persze nem volt olyan egyszerű, a "próbát" ki kellett állnom. Ez az asszony  -mert asszony volt Ő-  még el sem vált és volt két gyermeke.

Nem lehet mindenkinek tetsző dolgot csinálni, itt is megvoltak a kétkedők. Úgy éreztem folyamatosan bizonyítani kell. Mostanra azt hiszem bebizonyítottam, jól döntöttünk. Viszont ezt egyedűl, csak emberi akarattal nem lehetett véghezvinni. Most visszatekintve látom, hogy a felsőbb "hatalom"segített sokszór. De csak akkor működik, ha az, amit szeretnénk, jó dolgot szolgál, a saját javunkra válik. Mikor már elfogyott az emberi erő, tudás, akkor mindig történt valami, ami nem emberi volt. Mindig onnan jött a segítség vagy megoldás, ahonnan a legkevésbé vártuk. A világi ember szerencsének, véletlennek hívja. De hogy ennyi véletlen legyen? Akkor lottóznom kéne.  

Persze mi sem vagyunk szentek. Mindannyiunknak megvannak a hibái. Éljük a mindennapi  életünket, csak ott van a hitünk. Ezáltal a segítség is, hogy könnyebben meg tudjuk oldani a problémákat. Ha kísértésbe esünk, könnyebben megtudjuk tartoztatni magunkat.

A hívő ember is követ el hibákat, én is. Nem vagyok tökéletes, sőt csodálkozni szoktam és kérdezem magamban: Miért kapom ezt a sok jót,hiszen megsem érdemlem. Megszoktam bántani azokat, akiket a legjobban szeretek. Makacs vagyok vagy telhetetlen, sokszór lusta. Nagy az egóm néha. Van mikor csak a langyos vízben úszkálok,miközben tudom, Te azt mondtad Istenem:"Legyél hideg vagy forró, de a langyosságot ki nem állhatom."

A nagycsalád  összejött, három saját gyermeket is nevelünk és igyekszünk szeretettel fölnevelni őket is. És igyekszem megtenni minden emberit. A többit a jó Istenre bízom.



 

Szavazás

Mi a véleményed az oldalról?

tetszik (0)

Összes szavazat: 0

Elérhetőség

keresem az utam slefi@citromail.hu